Viszlát Lányok!

Húsvét van, és majdnem minden nap esik valamennyi eső. Zsófi azt mondta, örüljünk neki, mert ettől nől meg a finom fú, amiből majd a téli szénánk is készül. Persze-persze, de azért jobb lenne, ha csak éjszaka esne, hogy ne kéne emiatt a boxban maradni napközben.
 
Ennek a bent maradásnak Zizi néni sem örül. Ma végre kimehettünk a homokra. Ott volt Sára is velünk. Én úgy örültem nekik, próbáltam hívni őket játszani, de se Sára, se Zizi néni nem volt vevő a dologra. Pedig néha még kicsit bele is haraptam a hátsójukba, hátha attól rájönnek mit akarok, de Sára csak jól oldalba rúgott, ahelyett hogy játszani jött volna velem.
Zsófi egy darabig álldogált a kapunál, és minket nézett. Aztán rám szólt, hogy hagyjam békén a lányokat. Nem értem mi ez a nagy felháborodás? Eddig lehetett velük játszani, most meg miért nem?
De Zsófi azt mondta, jobb ha ebbe beletörődöm. Szerinte most már nagy fiú vagyok, és nincs többé keresnivalóm a kancák között. Legközelebb már külön helyet kapok a legelőn. Úgy látja, hogy túl durván játszom már, és semmi szükség arra, hogy valami "baleset" történjen. Így mondta. Baleset. Mi a szösz...
Nem tudom mire gondolt, de nem örülök ennek a külön legelő dolognak.
 
Este megkérdeztem Zizi nénit, hogy mit gondol erről az egészről. Azt mondta, ez a lóélet rendje: a csődörcsikóknak el kell hagyniuk a ménest, és örülhetek neki, hogy én ilyen civilizált helyen élek, mert így csak a szomszéd legelőre kell mennem, és nem kell kilométereket vándorolnom mint egy vadlónak, amikor ivarérett korba lép.
-- Mi a bánat az, hogy ivarérett? - kérdeztem Zizi nénit.
-- Hát, az amit most te átélsz - mondta. - Már nem úgy nézel Sárára, mint egy játszópajtásra, és nem úgy játszol vele ahogyan csikó korodban tetted. Megerősödtél, és már nincs szükséged az én védelmemre. Te most már inkább fiatal mén vagy, nem csikó.
 
Tetszett amit Zizi néni mondott: fiatal mén. De az örömöm nem tartott sokáig, mert Zsófi hallotta ezt, és gyorsan a tudomásomra hozta, hogy akárhány hónapos vagy éves vagyok, a tanya szabályait be kell tartanom, különben nem érem meg, hogy "ménjelölt" legyek, erről ő majd gondoskodik. Baleset, ivarérett, ménjelölt - ej, nagyon belelendültek... Nem is igazán értettem, de erre már Zizi néni is csak annyit mondott, hogy fogadjak szót továbbra is Zsófinak, és akkor nincs mitől félnem. És hozzátette, hogy egy fiatal mén nem kérdezősködik ennyit, és hagyja pihenni a szegény öreg néniket.

Viszlát Lányok! hozzászólásai

Szólj hozzá


Kereső
Belépés

Creative Commons Licenc
Dr. Simonyi Zsófia - Ch-Molnár Éva: Krónikás Naplója című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc alatt van.
Az ezen publikus licenc hatáskörén kívül eső jogok megtekinthetőek itt: lovaskronika.bloglap.hu

0.006 mp