KUTYAMELEG

"Ha végre itt a nyár, és meleg az idő..." Ezt énekelgették a gyerekek, akik egész héten a tanyán táboroztak. Hétfőn még nem igazán értettem mire gondolnak, de sajnos hamarosan megtudtam.

 


 

Zsófi már jó korán reggel megérkezett, és hozott magával egy kis táborlakót is. Aranyosak ezek az embergyerekek. Mindig bekukucskálnak hozzánk. Ők ugyanúgy nem érik fel az ajtó tetejét, ahogy én. Valahogy azért felágaskodnak, és úgy néznek át az ajtó felett a boxunkba. Így pont összeér az orrunk. Ezt nagyon szeretem. Meg kéne kérnem őket, hogy tanítsák meg ezt a felágaskodást, akkor talán már én is kilátnék.
 
 
KUTYAMELEG - A kis táborlakók a "nem állandó kutyával" hűsölnek.
 
Közben hallottam, amikor megbeszélték, hogy ma a nagy meleg miatt korábban megyünk a legelőre. Éljen! Zsófi nemsokára be is jött hozzánk, Anyával megkaptuk a kötőfékjeinket, aztán már indultunk is. Az egyik kis táborlakó kérte, hogy ő vezethessen engem, de Zsófi azt mondta:
 
-- Krónikás még csak az Anyukájával mehet!
 
Kint klassz volt, csak elég gyorsan elkezdett felmelegedni az idő és jöttek a BÖGLYÖK. Anya még reggel mondott valami olyasmit, hogy ha meglátom őket, akkor kezdjek futni, és addig abba se hagyjam, amíg ott vannak. De kik? Akkor még nem nagyon tudtam hová tenni a dolgot, azt se tudtam mi az a bögöly... Na aztán megérkeztek... Sőt! Minden irányból támadni kezdtek! Rengetegen voltak, és mind meg akart csípni! Hatalmasat csípnek ám! Láttam, hogy Anya fut, így hát én is futni kezdtem, attól kicsit lemaradtak, de a futástól még inkább melegem lett, és minél jobban megizzadtam, annál jobban támadtak. Szörnyű volt.

Aztán egyszer csak megjelent Zsófi, meg az összes kis táborlakó. Mindig örülök nekik, de most különösen jókor jöttek.

-- Irány befelé! -- kiáltozták vidáman.

Sajnáltam ugyan otthagyni a jó tágas legelőnket, de a böglyöket egy pillanatra sem! Utálatos állatok. Miattuk egész héten bent kellett maradnunk. Zsófi azt mondta, hogy amíg ennyire meleg van, semmi értelme nincs kimennünk, csak felfalnának a böglyök. Mondjuk az tény, hogy jól elfáradtam a nagy rohanásban, míg előlük menekültem. Tiszta víz voltam mire beértünk.

Hát, ha már így alakult legalább most itt vannak a kis táborlakók. Napközben többször is bekukucskálnak. Mikor megengedik nekik, be is jönnek és játszanak kicsit velem. Ők legalább nem magasabbak nálam. Szeretem őket.

KUTYAMELEG hozzászólásai

Szólj hozzá

0.015 mp