Anya elköltözik

Beköszöntött a tél. Illetve még csak a november, de már elég rosszra fordult az idő. A gyerekek is egyre kevesebbet jöttek. Zsófi mondta is nekik, hogy most kicsit várniuk kell, amíg kitavaszodik, és akkor folytathatják majd a lovaglást. Így hát egyáltalán nem jöttek. Kicsit unalmas lett nélkülük az élet, de Zsófi mondogatta, hogy majd meglátom mennyi újdonságot hoz magával a tél.



Hát, az első újdonság az volt, hogy nem hozott, hanem vitt. Méghozzá Anyát. November 30-án 6 hónapos lettem. Anya pedig egyik reggel így szólt: 

-- Na, most már tényleg elég nagy vagy, nélkülem is kimehetsz szaladgálni!

Erre megjelent Zsófi, és kiengedett a homokra, ahol ott várt Zizi néni meg Sára. Először rettentően megijedtem. Gyorsan mondogatni kezdtem nekik, hogy én még kicsi vagyok, ne bántsanak, mire Zizi néni rám nézett, és azt mondta:

-- Tudod mit, kölyök, ha békén hagysz minket, mi is békén hagyunk téged. Egy dolgot jegyezz meg: itt én vagyok a főnök! Ha bármit csinálni akarsz, azt előbb velem megbeszéled, és ha én jóvá hagyom, akkor csinálhatod. Ha így teszel,  megvédelek mindenkitől.

Azóta így teszek, és Zizi néni szeret! Tényleg megvéd mindentől és mindenkitől. Megengedi, hogy játsszak Sárával, rohangálhatok kedvemre, ha kimegyünk a legelőre együtt legelészünk, s ha netán a szomszédok valamit akarnak tőlem, ő egyből ott van, és lerendezi a dolgot.
Anya egy pár alkalommal nézte a boxból ahogy én Zizi néniékkel pihenek kint, majd amikor látta, hogy minden rendben, azt mondta, itt az ideje, hogy a felnőtt lovak életét éljem. Neki vissza kell mennie a barátaihoz, akik már nagyon várják.

-- Itt hagysz, Anya?- kérdeztem, és majdnem sírva fakadtam, de egy felnőtt ló mégsem sírhat, úgyhogy megpróbáltam uralkodni magamon.

-- Itt, de ne bánkódj! Neked itt nagyon jó dolgod lesz, és látod, már barátaid is vannak. Ez az élet rendje. A kiscsikók megnőnek, és már nincs szükségük az anyukájuk védelmére. Légy jó, Krónikás, fogadj szót Zsófinak, és éld úgy az életed, hogy méltó légy a nevedhez. Tudom, hogy menni fog, és én mindig büszke leszek Rád.
Ezzel elment. A lószállítóról még visszanyerített egyszer. Azt mondta szeret.

Anya elköltözik hozzászólásai

Szólj hozzá


Kereső
Belépés

Creative Commons Licenc
Dr. Simonyi Zsófia - Ch-Molnár Éva: Krónikás Naplója című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc alatt van.
Az ezen publikus licenc hatáskörén kívül eső jogok megtekinthetőek itt: lovaskronika.bloglap.hu

0.025 mp