Anya, azt hiszem már nagy vagyok!

Reggel furcsa zajt hallottam az utca felől. Gondoltam, kinézek a boxajtó résein át, hogy meglássam mi az, de a réseken át  nem láttam semmit. Elkezdtem nyújtózkodni az ablak felé, és egyszer csak mit látok! Hát azt, hogy kilátok!!!


Már nem csak az eget látom belülről, hanem teljesen ki tudom dugni a fejem az ajtó teteje fölött, és a saját szememmel látom a külvilágot! Az egész világot! Jó, azt azért nem, ami közvetlenül az ajtónk tövében történik, de Honey is épphogy csak ki tudja dugni a fejét az ablakon, pedig ő már 7 éves. Én meg még 2 hónapos sem vagyok, és máris ki tudom dugni az orrom is, meg az egész fejem. Nagyszerű érzés mindent látni!

Egyik nap Honey dolgozott a homokon, egy kislány lovagolt rajta, én meg végig tudtam nézni az egészet. Nem kellett folyton Anyát kérdezgetnem, hogy mi történik kint, hanem megnézhettem én magam is.

A Gazda, aki minden nap játszik velem egy kicsit, mondta is Zsófinak, hogy nézze csak meg, szinte látni ahogyan növök. Azt is mondta, hogy biztosan nagyon nagy ló leszek.

Kaptam saját vödröt is, amiben a reggelimet, az ebédemet, meg a vacsorámat kapom. Ezt mondjuk nem mindig használom, van amikor cserélünk Anyával, de a Gazda szerint, mindegy honnan eszem én, csak egyek eleget. Úgyis ugyanazt esszük. 

Azt hiszem a Gazda nagyon szeret. Nem is nagyon haragudott meg a múltkor, amikor véletlenül megharaptam a hátsóját. Még szerencse. Én is nagyon szeretem őt. Tök jó, hogy minden nap bejön játszani. Néha a fülemet vakarássza, máskor meg a nyakamat simogatja. Én meg szaglászom a kezét. Az ablakon át. Mert már ki tudom dugni a fejemet...

Mondtam is Anyának: "Anya, szerintem én már nagy vagyok."

Nevetett, és azt mondta, tényleg nagyon gyorsan növök, de azért még lehetek ennél is nagyobb...

Anya, azt hiszem már nagy vagyok! hozzászólásai

Szólj hozzá

0.018 mp