A titok

Rájöttem egy nagyszerű dologra! A villanypásztorral kapcsolatos.


Eddig azt hittem, szörnyű ellenfél. Egy legyőzhetetlen fenegyerek. De most rájöttem, hogy ő is legyőzhető! Kell ugyan egy kis segítség a legyűréséhez, de nem lehetetlen. Az történt ugyanis, hogy megfigyeltem: amikor kimegyünk a legelőre, még erős a villanypásztor, aztán amikor már megyünk befelé, egyszer csak valahogy legyengül.

Lehet, hogy amikor Zsófi kijön értünk, csinál vele valamit. Vagy csak mond neki ezt-azt... De a lényeg, hogy mikor az oszlophoz megy, amin a villanypásztor motorja van, az hirtelen elgyengül, és nem ráz másnapig. Megosztottam Anyával ezt a remek megfigyelésemet, de azt mondta, jobban járok, ha élesben nem tesztelem. A villanypásztor nem játék, az emberek ugyan ki tudják kapcsolni, de általában nem akarják, mert tulajdon képpen minket véd. Különben sem tudhatom soha, hogy mikor kapcsolják vissza.
 

Ez kicsit lelombozott, de azért csak nem hagyott nyugodni a dolog. Végül úgy döntöttem: kipróbálom igazam van-e! Majd jól megfigyelem, Zsófi mikor "beszéli" rá, hogy ne csípjen, és akkor akcióba lendülök...
Így is lett! Láttam már messziről, hogy jön értünk. Odahajolt az oszlophoz, és valamit suttogott a villanypásztornak. Én úgy tettem, mintha nagyon be akarnék menni, és a kapunál vártam rá. Amint leemelte az egyik kaput, gyorsan, minden erőmet összeszedve nekiugrottam a másik két kapunak. A rugó nyúlt és visszalökött. Másodszor is nekirugaszkodtam. Na azt már nem bírta ki:
 
KIJUTOTTAM!
 
Hallottam amint Anya bentről kiabál -- Gyere vissza, ne csinálj butaságot!
 
De olyan jó érzés volt kint lenni. És a villanypásztor egyáltalán nem csípett meg. Bejött az elméletem!
 
Kiabáltam vissza Anyának: -- Ezt nézd Anya! Nem csíp meg! Igazam volt!
 
És hogy ezt bebizonyítsam neki, beszaladtam a mellettünk lévő legelőre Zizi néniékhez.
Amikor bent találtam magam, kicsit megijedtem, mert eszembe jutott, hogy mi lesz, ha most Zizi néni hirtelen elrabol, ezért mikor megláttam, hogy közelednek Sárával, gyorsan futni kezdtem. Ők meg utánam! Zsófi is odafutott, de persze egyikük sem ért utol. Amikor láttam milyen gyors vagyok, kezdtem élvezni a dolgot. Nagyon jó volt a nagyok között szaladgálni. Anya persze nem mert utánam jönni, csak folyamatosan kiabált, hogy menjek már vissza, és hiába hívtam őt is szaladgálni, nem állt kötélnek.
 
A jó kis kalamajkának végül Zsófi vetett véget. Segített Anyának kijutni a mi legelőnkről, és bejutni Zizi néniékhez, és akkor már kénytelen voltam visszamenni hozzájuk. Állati pipa volt mindkettő. Zsófi megkötött egy vezetőszárral, és azt mondta, örüljek, hogy nem tapostak agyon a nagyok, és ne is számítsak arra, hogy holnap is kijöhetek a legelőre. Délután sem jött be játszani. Estére aztán megenyhült kicsit, és azt mondta, helyrehozták a károkat a villanypásztorban, de soha többé nem kapcsolja ki amíg engem meg nem kötött.
 
Hát, ennyit a zseniális elméletemről...

A titok hozzászólásai

Szólj hozzá


Kereső
Belépés

Creative Commons Licenc
Dr. Simonyi Zsófia - Ch-Molnár Éva: Krónikás Naplója című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc alatt van.
Az ezen publikus licenc hatáskörén kívül eső jogok megtekinthetőek itt: lovaskronika.bloglap.hu

0.024 mp