A szomszédok - Első Rész

Kérdeztem Anyától, hogy milyen állatok laknak a tanyán. Azt mondta, 10 ló, 2 állandó és egy nem állandó kutya, meg 1 macska. Kérdeztem mikor találkozhatok velük, de azt mondta ahhoz még nőnöm kell egy kicsit, úgyhogy addig inkább csak mesél róluk.

 


 

A nem állandó kutyával már találkoztam. Akkor is ott volt, amikor megszülettem. Nagyon örült nekem. Lenkének hívják, és ő egy magyar vizsla.  Azóta is minden nap bejön hozzánk beszélgetni. Állandóan megpuszilgatja az orromat. Vicces kutya. Azért hívják nem állandó kutyának, mert ő igazából nem is a tanyán lakik, csak nagyon sokszor jön ki. Anya valami olyat mondott, hogy a tanya a második otthona. Kérdeztem tőle, hogy nekünk is lesz-e második otthonunk, és azt mondta, hogy szerinte nekünk a LEGELŐ lesz az. LEGELŐ. Na, megint egy új szó... Anya elmagyarázta, hogy az egy olyan hely, ami még a karámnál is nagyobb, és mindenhol fű borítja, amiből egész nap lehet enni, és mivel hatalmas, szaladgálni is klasszul lehet rajta. Már alig várom, hogy kipróbáljam!
 
A két állandó kutya Eszék a komondor, és Csufi a mudi. Ők vigyáznak ránk éjszaka. Nagyon bátrak. Csufi napközben elég sokat ugat, ami zavaró, mert nem lehet tőle rendesen pihenni, de Anya úgy gondolja, el kell nézni neki, mert ezzel űzi el a gonosz idegeneket. Hű, ez kezd izgalmas lenni! Gonosz Idegenek, akik a tanya körül ólálkodnak... Erre most Anya azt mondta jobb, ha nem tudom meg kik azok. Ez az én formám. Bár, ha jobban belegondolok, nem bánom ha Csufi ugat. Legalább megvédi Anyát amíg én ilyen kicsi vagyok. Ha majd nagy leszek, megkérem Csufit, hogy tanítson meg ugatni, és akkor majd én fogom megvédeni az Anyukámat.
 
Gondnok Úr, a tanya komoly fekete macskája.  Lusta léptekkel szokott sétálgatni és szemrevételezi a dolgokat. Néha bejön hozzánk beszélgetni, de többnyire csak elmegy az első ajtónk előtt az istálló folyosón, megnézi minden rendben van-e. És képzeljétek: őt nem csípi meg a villanypásztor! Kérdeztem tőle hogyan csinálja, de nem árulta el. Nem valami beszédes. Azt is Zsófitól tudom, hogy ahol korábban lakott minden macskát megvert. Kemény fickó. Mondtam Anyának, hogy én is ilyen kemény leszek. Valahogy nem örült...
 
A lovak közül még csak Zizi nénit láttam igazán közelről. Tudjátok, a szomszédunk a fa boxokból. Anya szerint ő a rangidős, ezért ő a főnök. Azt is mesélte róla, hogy fiatalabb korában ő is versenyzett. Military-ló volt. A military nagyon izgalmas sport ám! Úgy is hívják, hogy lovas háromtusa. Díjlovaglásból, terepversenyből, és díjugratásból áll. És Zizi néni ezeket mind tudta! Anya szerint az egész tanyán Zizi néni a legbátrabb ló. Amikor ide költözött, nem akart szót fogadni Zsófinak, és ahelyett, hogy bement volna a boxába, beugrott a szomszédjához az ablakon át! Én még nem érem föl az ablakot, akármennyire is próbálok nyújtózkodni, szóval ez tényleg jó nagy ugrás lehetett! Az egyik lábán van is egy sebhely, amit ekkor szerzett. Először nem hittem el Anyának ezt a történetet, de aztán megkérte Zizi nénit, hogy mutassa meg a sebét. Nem fogjátok elhinni: Tényleg ott van! Már csak azt a "csikórablós" sztorit kéne felgöngyölítenem. Bírom ezt a tanyát.
 
 
Zizi és Sára a legelőn
 
A mi korábbi helyünkön, Zizi néni mellett, most Sára lakik. Ugye emlékeztek még, vele cseréltünk helyet. Már régi lakó a tanyán. Anya szerint szanatóriumba hozták ide, mert Sára irtó beteg volt. Azért szállították ide, hogy meggyógyuljon. Persze dunsztom sem volt, hogy mi az a szanatórium, ezért elmagyarázta, hogy az egy olyan hely, ahol ki lehet gyógyulni a betegségekből, mert hozzáértő emberek segítenek neki. Kérdeztem Anyától, hogy ha itt lakunk, akkor mi is betegek vagyunk? De azt mondta, nekünk kutya bajunk. Ezt sem értettem. Mi az, hogy kutya bajunk, amikor mi lovak vagyunk? Kiderült, hogy ez csak egy mondás, azt jelenti, hogy mi egészségesek vagyunk, és mivel szerencsénk is van, hogy itt élhetünk, ezért nem is fogunk megbetegedni. Szóval Sárának is szerencséje volt. Zsófi mesélte az egyik lovasnak, aki pont Sárán lovagolt, hogy a tüdeje beteg. Amikor idejött, már alig kapott levegőt, majdnem megfulladt szegény. Kipróbáltam, hogy milyen lehet majdnem megfulladni, ezért visszatartottam a lélegzetemet ameddig csak tudtam. De Anya nagyon leszidott ezért. Azt mondta, meg ne próbáljam még egyszer! Nem is próbálom, nagyon rossz volt. Szegény Sára! Még szerencse, hogy most már jól van.

 

A szomszédok - Első Rész hozzászólásai

Szólj hozzá

0.035 mp